A játék egy mesével kezdődik. “A tenger mélyén, ahol amúgy is nagyon sok furcsa állat él, lakik egy különös lény. Mondjuk egy polipcápa. Tudjuk, hogy nincs ilyen, dehát ez egy mese, szóval legyen az, hogy most van. A polipcápa kedvesen berendezett tengeri otthonában épp uzsonna után készülne ledőlni a kanapéra, amikor is valaki kopog az ajtaján. Ki lehet az? Nem is várt vendéget! Kinyitja az ajtót, kinéz, nincs ott senki. Ki szórakozik? Visszaül a kanapéra, de hirtelen megint kopognak. Megint kinéz: sehol senki! Teringettét! Ki szórakozik? morogja a polipcápa.  Itt vagyok! -mondja egy vékonyka hang a közelből. Hol? Itt, lent! A polipcápa lenéz és egy egész furcsa kis élőlényt lát.

-Hát te meg mi vagy? 

-Én, hát, nos,én… én vagyok a…. Na pont ez az,hogy fogalmam sincs! Nemtom’ mi vagyok!

– Nem tudod, hogy, mi vagy?

– Nem én! Halvány gőzöm sincs!

– Ájjájjájj. Na akkor ezen gyorsan segítenünk kell. Ahogy így elnézlek, hasonlítasz egy… darabka sajtra, de közben… egy csigára is…Szóval minden bizonnyal egy igazi tengeri sajtcsiga lehetsz!

– Ez az! Imádok sajtcsiga lenni!

– Remek. És mondd, mit tehetek érted így a délutáni alvásidőben?

– Hát.. És ekkor a kis lény gyomra nagyot kordul.

– Értem. Szóval éhes vagy! Na kerülj beljebb, nézzünk körül a spájzban!

Gyorsan híre ment, hogy a polipcápa remek névadója a furcsa kis lényeknek, így aznap és az azt követő napokon, apró lények százai kopogtak be az ajtaján, reménykedve egy remekül hangzó sosemvolt névben, na meg egy jó adag tengeri sütiben…..

A mese közben kiderülhetett, hogy a játék lényege a figurák közös megalkotása. Aki bevállalósabb, megépítheti a polipcápa barlangját is, de ha nem akarunk a figurák megalkotásának sürgető izgalma miatt az építkezéssel sok időt tölteni, megteszi egy papírlap is játék területként. Kellemes köztes megoldás, ha a barlang határait megrajzoljuk.

Elsőként alkossuk meg közösen a polipcápát. Beszélgessünk róla, hogy mely része polip, melyik cápa. Aztán jöhetnek a kis  nemtommik. Ha gyorsan megy a gyártás, gyárthattok egyszerre többet is, de fontos, hogy az elkészült figurák egy kis szerepjátékban is részt vegyenek, mert hát minden kis nemtomminek nevet kell kapnia, az pedig akkor igazán buli, ha a történet szerint, közös mesébe szőve történik.  Ha a játék meghozza a kedvet az alkotáshoz, a gyerkőc egyedül is folytathatja a nemtommik alkotását. Nagyobbacska gyerekeknél a tenger élővilága remek kapcsolt tartalom lehet, érdemes lehet tehát a kezünk ügyében tartani egy szakirányú albumot, vagy csak egy telefont, amin megmutathatunk néhány nagyon is valós “nemtommit” a mélység csodálatos világából. Az így megismert élőlények már remek alapjai lehetnek a következő, újabb nemtommik megalkotásának is.

A mélytengeri élőlények keresgélése közben azért legyünk óvatosak, némelyikük egész ijesztő. Nemúgy a bluggyhal (Psychrolutes marcidus), akinek nem csak a neve abszurd, de a kinézete is egészen szürreális, egyeseknek talán undi.